g a u d e t e

Jan Twardowski: néhány pletyka a szentekről

2011-10-11T21:23:00.001+02:00

A szentek is emberek és nem különc hernyók

nem nőnek ferdén mint az uborkák

nem születnek sem későn sem túl korán

szentek mert nem játsszák hogy szentek

a megállókban fázva lépegetnek le s föl

néha ők is csak ébren alszanak

hisznek a szeretetben ami nagyobb a parancsolatnál

hiszik hogy van szenvedés de nem szerencsétlenség

jobban szeretnek Isten előtt letérdelni mint embereknek hízelegni

nem kedvelik a bemagolt igazságot

meg a légkondicionált lelkiismeretet

nem gondolják hogy az egyik oldalon minden megvan

a másikon pedig semmi sincs

mindig sietnek szeretni

önmaguktól és nem a világtól eltávolodva

találják meg a magányt

olyan nagyon jelen vannak hogy szinte már nem is látszanak

nem félnek új időktől melyek mindent felfordítanak

nem akarnak édes kínok közt szenvedni

mint a kegyképek szentjei

néha már imádkozni sem tudnak mégis szüntelenül imádkoznak

talán indexre tennének egy-egy jó könyvet

csakhogy megvédjék azt az oktalan olvasótól

nem hordanak órát hogy ne tudják mennyit késnek

vonzó rossz és taszító jó tulajdonságaik vannak

félnek a bűntől mint az elpattant rugójú foteltől

meggyőződésük, hogy csak a kutyához illik a harapás nincs semmijük

azért osztogatnak

olyan gyengék

hogy hegyeket mozgatnak

tudnak élni miközben nem csodálkoznak az eltávozókon

tudnak úgy meghalni, hogy el sem távoznak

lehet róluk sokkal okosabban írni

de minek

tartják a barátságot

felismerik a késő nyarat a kék enciánból

kívülről ismerik az éneklő sárgarigók eső előtti dalát

és még a bolondgombák is mulattatják őket

Fordította: Marzena Dzikowska

Egy új kedvenc Jan Twardowskitól (innen).

Nahát...

2011-10-11T21:17:00.003+02:00

...ez furcsa érzés. Két éve írtam ebbe a blogba utoljára, most vettem egy nagy levegőt, rákattintottam újra, azzal a biztos tudattal, hogy kicsit idegen lesz majd, amit látok. Most meg azt érzem, hogy van kedvem folytatni, tényleg olyan, mintha én írtam volna a postokat... Igaz, régen volt. :-) Kicsit felrázom az oldalsávot.

A különbség

2009-11-06T18:37:00.003+01:00

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget...
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen...... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek összefutott a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelû kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az elõzõ szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitõl ismét összefutott a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelû kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerû - válaszolja Isten - ez igazából csak`képesség´ kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzõ emberek csak magukra gondolnak.
`A Pokol gyakran itt van a Földön.´

(szerzõt nem tudom)

Forrás: anula blog

Még egy munkablog

2009-10-14T21:18:00.006+02:00

Úgy tűnik, lassan nincs félév új munkablog nélkül, a rövid életű Hírmorzsa itt a következő hivatásos egyetemi leckeblog. Elvileg az olvasási szokásokról és a hálózatiságról fogok írni - hogy mi lesz belőle, még nem tudom; rengeteg a forrás a témához, de bevallom, túl sok épkézláb ötlet nincs a fejemben (ez célzás arra, hogy a ti épkézláb ötleteiteket viszont lelkesen csaholva fogadom).

A mai nap különben is történelmi: kitöltöttem (na jó, még nem adtam le) a szakdolgozati címbejelentőmet - brrr. Mik vannak... Diplomás ember leszek, ha nem vigyázok.

Ars poetica

2009-10-11T22:45:00.003+02:00

Autobiográfia - Dráma öt felvonásban

1.

Megyek az utcán

A járdán mély lyuk

beleesem.

Elvesztem... Nincs remény.

Az én bűnöm... kizárólag

Végtelen időbe telik, amíg kikászálódom.

2.
Megyek ugyanazon az utcán

A járdán mély lyuk

Úgy teszek, mintha nem látnám.

Beleesek

Nem tudom elhinni, hogy újra, ugyanott?...

De ez már nem lehet az én hibám...

Ismét végtelen időbe telik, amíg kikászálódom.

3.
Megyek ugyanazon az utcán

A járdán mély lyuk

Látom

Beleesek

Csak úgy... megszokásból

Szemeim nyitva

Tudom, hol vagyok

Saját bűnöm.

Mérgelődöm

Rögtön kimászok a lyukból.

4.
Megyek ugyanazon az utcán

A járdán mély lyuk

Kikerülöm.

5.
A másik utcán megyek.

Idióta egy hét volt

2009-10-01T15:01:00.007+02:00

Meg kell hagyni, rég röhögtem ilyen jót és ilyen sokat utoljára, mint ezen a héten. Köszi mindenkinek! :)

Megtanultuk, hogy

a hálókábel igen veszélyes fegyver,
ha az ember szétszedi, azaz meghámozza a floppyt, diétás vinyót talál benne,
Finnországban van egy cég, amelyik nyákos rizs forgalmazásával keresi a kenyerét,
óraközi szünetben a legjobb csoportosan kiskacsát hajtogatni,
néhány óra szabadidő elég ahhoz, hogy újra összeálljon a Pont-szóköz-gondolatjel-szóköz Fanclub (nemzetközi nevén dot-space-dash-space - igazi nyelvtörő!),
hogy a pandoradoboz (amiben Sepa egy hét alatt három iPodot is képes találni) nem működik a -109-esben,
ellenben az a terem "a tudás altemploma",
és még ott is a fehér por a legjobb anyag.

No comment. Éljen a legújabb végzős BA-s évfolyam :)

We Love Our Library

2009-10-01T14:49:00.003+02:00

Ez az idei ünnepre megjelnt néhány plakát elég meggyőző promónak tűnik az iskolai könyvtárak világnapjára. Az Egyesült Királyságból jöttek, az ottani Iskolai Könyvtárak Egyesületétől (School Library Association - SLA). Nézzétek meg, töltsétek le a többit itt.

A hír forrása: Könyvtárostanárok
További infó a világnap hazai eseményeiről a Könyvtárostanárok Egyesülete weboldalán.

Mostanában...

2009-09-23T08:38:00.003+02:00

... temetés, konferenciák, rohangálás, - de barátok és rengeteg kedves ember, Isten mosolya, beszélgetések és indiánnyár. Jó élni, no, és ezt fontos mindig újra és újra leírnom, másképp elfelejteném.

És ez a taizéi dal - mottó erre a hónapra:

Találkozunk Pécsen, a Bizalom zarándokútján!

Itt van újra

2009-09-02T11:43:00.002+02:00

Csípős volt a reggel, bizony kapkodnia kellett a lábát, hogy ne fázzon. Beleszippantott a levegőbe, és megérezte az ősz illatát. Nem bánta. Jó ideje már, hogy nem siratja a nyarat. Reggelente fázósan indul ugyan, de az útmenti fák lombjai közt kergetőző fénysugarak mindig elhitetik vele, hogy ez a nap is szép lesz. Ilyenkor, ősszel érzi igazán, hogy ajándék minden. Érik a szőlő, a hegyen már mossák a pirosabroncsos hordókat a gazdák, a virágárus pedig kiteszi az ajtóba az első cserép krizantémot. A kenyér már megvan, lesz bor is, és a vállkendő is melegít. Olyan nagy baj nem lehet...

(Nagy Ildikó - Vas Népe, 2009. szeptember 2.)

"cannot"

2009-07-18T18:56:00.001+02:00

"Önmagában lakott"

2009-07-11T21:38:00.002+02:00

Fa volt Benedek. Zöldellő fa, mert az élet fájára akart hasonlítani. Az élet fája a az egész létből szívja a táplálékot és levegőt. Mint az arborétum fái, amelyek gyógyítják szívünket, lelkünket és az ég madarai is örömmel fészket raknak ágaikon.
Benedek lelkében, érzelmeiben, önmagában lakott, ezért tudott tanulni életútjából, hibáiból, bűneiből. Mivel önmagában lakott, ezért a kegyelem révén feltárultak előtte mások gondolatai, és a Napban láthatta az egész világot.
(...)
„»Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból.« Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbben füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat: »Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!« És ismét: »Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!« És mit mond? »Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítlak titeket. «” (Prológus)

És ha már Szent Benedek - íme némi promó a szociális testvérektől :)

Kosztolányi Dezső: Gyűlölöm magamat

2009-07-08T20:59:00.000+02:00

Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én!
Változva folyton s mégis változatlan.
Tükörszobába járok. S száz alakban
Másolja halvány képemet a fény.

Csak Én! Csak Én!! A Végtelen egy Én!!
Kié a szirten szunnyadó szobor-más?
Arcom kacag belőle: hű - de oly más.
Kié az árnyék a falon? - Enyém.

Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét,
Hol örökös a végtelen sötét
S magába rogyva ordit társtalan: - -
Mint ahogy én utálom önmagam!

Fényképek

2009-06-28T13:45:00.005+02:00

Lassan sikerül utolérnem magam, és feltölteni az elmaradt fotókat. Új albumok a szokott helyen a júniusi ritmikus gimnasztika gáláról, az edzésekről és az "afterparty"-ról, a Gyerekhétről és a tegnapi körmendi íjászkodásról. Enjoy :)

Szavak

2009-06-27T21:41:00.004+02:00

Se velük, se nélkülük. Túl sok nyelvi korlát - amit kimondok, leírok, az már régen nem az, mint ahogy gondolom, ahogy megéltem, ahogy van: sok tökéletlen közvetítőeszköz, félreértések, egyedüllét. Nehéz. Majd egyszer talán megtapasztaljuk, milyen ez az egész másképp, amikor nem lesz szükség szavakra; lesz egyszer közvetlen is a "közvetett közvetlenség". Majd. Még odébb van.

Gyerekhét 2009

2009-06-25T21:01:00.006+02:00

Fantasztikus csoport és fantasztikus csoportvezető-társ (köszi, Tamás!), tarka napok, koránkelések, sok játék és nevetés, és még több lekváros kenyér, kicsit elkapkodott, de jó hangulatú napzáró beszélgetések, rengeteg új arc, barátok, gyerekek, no meg az árvíz Kőszegen, a csőstül jött, de mégis megoldódott bajok - ez volt 2009 gyerekhete Kőszegen, az Árpád-háziban; holnap még kirándulunk, aztán egy évre elbúcsúzunk megint.

Az ~~ötödikesek~~ bocs, hatodikasokkal nagyon jó volt együtt, köszi lányok és köszi a két alkalomadtán bociszemű fiúnak is.

A legfőbb tanulság, ami talán elsőként fog eszembe jutni az idei táborról: ha komolyan veszem a gyerekeket, ők is komolyan vesznek. Jó volt együtt gondolkodni és játszani veletek, köszi. És a mai lázas név-, cím- és telefonszám-cserélgetés alapján azt feltételezem, nektek sem volt rossz. Jó csapat voltunk :)

Nagy élmény volt a hétfői mise is: nagyon vidám volt az egész, mocorgós, igazi, N. a. olyan klasszakat kérdezett, és annyira jó, hogy komolyan vette a gyerekeket! Mikor egy-egy kérdésre valamelyik pici valami aranyosat mondott, senki sem nevette ki, nem nevetett rajta. Együtt viszont rengeteget nevettünk.

Nagyon-nagyon jó hét volt, hálás vagyok érte - a nővéreknek az iskoláért, a délutáni foglalkozásokért és a sok-sok segítségért (no, meg a vacsorákért), a hetedikeseknek-nyolcadikasoknak az ebédekért és az uzsonnáért, az atyáknak a jelenlétükért, mindenkinek a szervezésért, a csoportvezetésért. Óriási volt. :) Jövőre ugyanitt!

És külön köszi nekik, a mi csoportunknak:

Balázs ~ Ármin ~ Kriszti ~ Bogi ~ Jázmin ~ Klau ~ Ági ~ Anna ~ Nóri ~ Dóri ~ Anett

Update: Veronika nővér írása a Martinuson

Pók a falon

2009-06-24T19:40:00.003+02:00

Gyerekhét - harmadik nap. Beszámoló és fényképek majd később, de jelentem: élek, teljes gőzzel robog a vakáció, az egy héttel ezelőtt (se) véget ért vizsgaidőszak mintha nem is lett volna, olyan régen volt már. Még vár némi ügyintézés, de ezen kívül már tényleg csak a nyári szünet, kirándulások és könyvtárak, táborok gyerekekkel minden mennyiségben - sosem volt még ilyen nyaram.

Gondolkodom ezen a blog-dolgon. Lehet, hogy csak az infantilizmusomat növeli - arra meg nincs szükség.

Addig hallgassátok Angelo Branduardit. A zenéje és a hajzata többek közt a Legyetek jók, ha tudtok! című filmből lehet ismerős. (Hogy ezek a zenék miért a Gyerekhét idejét kísérik végig, azt nem is tudom, biztosan "véletlen".)

A szemlélődés magvai

2009-06-12T11:27:00.003+02:00

Hoppá, mi jelent meg Thomas Mertontól! A szemlélődés magvai.

Az ember földi életének minden pillanata és minden eseménye elvet valamit a lelkében. Mert ahogy a szél látható és láthatatlan szárnyas magok ezreit szórja szerteszét, úgy sodorja magával az idő folyama a lelki élet csíráit, és ezek észrevétlenül megtapadnak az emberek gondolkozásában és akaratában. Ennek a megszámlálhatatlan magnak legtöbbje tönkremegy és elvész, mert az emberek nincsenek felkészülve befogadásukra; pedig az ilyen mag sehol másutt nem csírázhat ki, csak a szabadság, a spontaneitás és a szeretet termőtalajában.

Forrás: Magyar Kurír

Életjel

2009-06-12T09:36:00.007+02:00

Szóval hosszas hallgatás után jelzem, élek, csak ideiglenesen számítógép nélkül maradtam - talán már nem sokáig. A tanszéki könyvtárosunk mindig jókat mosolyog rajtam, mert lassan többet járok a könyvtárba, mint eddig a négy félév alatt összesen. Furcsa, hogy nincs mellettem a sok megszokott kütyü. Az eredmény: némi lemaradás-érzés - sok e-mail, sok olvasatlan cucc a Readerben, a Facebookot meg sem próbálom követni. Tegnap főpróbáltunk (legalábbis imitáltuk az edzést), de kábel és kártyaolvasó híján a fotók maradnak a memóriakártyán.

Sok apróság, nem is kéne, hogy számítsanak, mégis megkötnek. Olyan az egész, mint egy csapda. Ráadásul laptop helyett van tévé - a zaj ugyanolyan, ha nem nagyobb: az időmet is megköti. Ez továbbra is érvényes: "Teremtsetek csendet. Isten szavát nem lehet meghallani a világ zajában."

Azért néha nem árt a zaj és a zenebona (igaz, ha egy százötven fős kórus és zenekar muzsikál az ember fülébe, akkor is lehet nagyon nagy a csend). Egy friss élmény - őket, az Alexandrov kórust hallgattuk egy hete Gergővel az Arénában: annyira jóók! Figyeljétek a füttyös bácsit - kár, hogy a kamera itt nem mutatja közelről; ő a legjobb :)

Karizmák Ünnepe

2009-06-01T12:50:00.002+02:00

Ha pünkösdhétfő, akkor Máriaremete és Karizmák Ünnepe. Pedig már aggódtam, hogy lemaradok róla - holnap vizsgázom. Lemaradás helyett közvetítés itt, csiripelés itt; nagyon élvezem. És talán nem is mossa el az eső.

Veni Creator Spiritus!

2009-05-31T23:08:00.003+02:00

Áldottat! :)

Fogadalomtétel a szociális testvéreknél

21

2009-05-29T22:47:00.010+02:00

Varró Dániel: Ki elmúlt huszonegy

Ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz

kevesebb annál, mint amennyi most,

azt már nem éri körbe holmi mamlasz,

és édesebb a csókja, mint a must,

huszonegy év alatt hiába száradt

arcán kesernyés tócsaként a könny,

mégiscsak csiklandós a lábaszára,

s minden szavában ott lapít a gúny.

Ki elmúlt huszonegy, az már a csendet

szereti jobban, nem az összecsengő

rímek zaját. Annak szonett a múlt.

Ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,

a gomblukában rózsaszín krizantém,

és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.

***

Szóval számszakilag is menthetetlenül felnőtt lettem (megelőlegezem ezt a bő egy órát, ami hátravan még életem húszéves korszakából). Egyszerre sok is, kevés is: mintha térdig aranyban gázolva próbálnék előre haladni - de a körülvevő levegő súlya sokszor nehezebb, mint az aranyé. Édes teher. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy az élet Élet, azt hittem, eltelik majd szép lassan - aztán kiderült, hogy lehet (és kell) élni. És jó élni.

Mindegy. Úgysem tudom leírni úgy, ahogy van, ez így túl zűrzavaros. Csak ha egyszer azt találnám mondani - előfordulhat, hogy lesz rá példa - , hogy nem jó élni, akkor juttassátok eszembe, hogy de. Köszi :)

kép: (c) Joan Walsh Anglund: Beloved Child

"Egyedül azért, mert Ő Az, Aki."

2009-05-27T10:50:00.003+02:00

Köszönöm, hogy vagytok, kedves jezsuiták :)

Így nyár közeledtével egy régi emlék jutott az eszembe. Történt egyszer, néhány éve már, hogy az életem valami nagyobb változás előtt állt – sürgős szükségét éreztem az imának. Elvonultam hát egy időre „hátat fordítani a világnak”: egy sátorral kiköltöztem a Tisza-tóra. (Akkor még kissé elhagyatottabb volt.) Vittem fürdőgatyát, szúnyogírtót, és marmon-kannákat, hogy legyen miben tárolni az ivóvízet. Vettem egy kiló kenyeret is – hátha hasznát látom még –, de alapvetően böjtölni akartam. Tiszafüreden béreltem egy kenut és beeveztem. Kerestem egy kikötésre alkalmasnak látszó, szigetszerű, megközelíthetetlen helyet, ott aztán felvertem a sátrat. Evezés vissza, kenuleadás, visszaúszás. Elég messze volt: egy órát kellett úszni. Békés hetet töltöttem így. Kicsit a sivatagi atyák példája ihletett: ők is a belső világosságot, lecsendesedést keresték. Nomeg megharcolni akartak a démonokkal…

A folytatást olvasd itt, a magyar jezsuitáknál: Imaélmény, találkozás, barátság.

Nem értem

2009-05-24T13:08:00.004+02:00

Most én vagyok a hülye, és a nátha minden maradék józan eszemet elvette, vagy tényleg nincs értelme az alábbi hirdetés ~~szövegének~~ címének? Facebookon bukkant fel.

Utazunk, érkezünk, találkozunk...

2009-05-24T09:15:00.006+02:00

Nagymarosi találkozó

Jó volt Nagymaros nagyon - attól eltekintve, hogy alaposan megfáztam a héten, így a lélegzés is fontos programmá vált. :) Képek a szokott helyen.

Nem akarok róla túl sokat írni; nekem a legnagyobb élmény Beer Miklós püspök atya személye volt - annyira tisztán látó, képes sallangok nélkül beszélni, még inkább: megszólítani a fiatalokat. Nagyon tisztán, nagyon egyszerűen.

The Voca People

2009-05-15T20:46:00.008+02:00

... és ha már Sepa felfedezte és elkezdte népszerűsíteni őket, megmutatom én is a The Voca People-t. Nagyon tetszenek, nálam is nyerők :)

Mostanában

2009-05-15T20:36:00.005+02:00

Ma sétáltam egy nagyot a belvárosban - láttam egy féllábú galambot és egy hajónvarjút, megnéztem a Dunát, rácsodálkoztam arra, hogy sok mindent szinte már annyira megszoktam, hogy nem is csodálkozom rajta már, megnéztem a Szabadság teret, mert még sosem láttam, és a cipőket is a Duna partján. Találkoztam kedves autósokkal is, akik a rakpart teljesen valószínűtlen pontjain álltak meg, hogy átengedjenek az út másik oldalára. :) Képek a szokott helyen.

Otthon itt is

Feltöltöttem az egyik tavaszi, kevésbé komoly edzés fényképeit is.

Edzés valamikor tavasszal

Felfelé zuhant...

2009-05-11T08:56:00.003+02:00

Alig tett néhány lépést, érezte, hogy nincs alatta talaj, ijedten kapkodott valami után, de már későn, beleesett a bizonytalanságba.
   Hideg víz volt.
   Är ajkán kiáltás robbant ki. De már ezt is elnyelte a víz. Csak apró bugyborékok mint kárörvendő koboldok táncoltak pattogva felfelé.
   Är zuhant. De egyszerre érezte, hogy ez a zuhanás felfelé visz. Felfelé zuhant, szétvetett karral.
   És ijedten összecsukott, világtalan szemét felnyitotta.
   És egy másik kiáltás reszketett mellében.
   Látott!
   Látott!
   Valami csodálatos csodát. Szépséges szépet. Ragyogásos ragyogást.
   Egyszerre hirtelen olyan fény, olyan vakítás elé ért, hogy le kellett hunynia szemeit.
   És amikor ismét felnyitotta, különösen zakatoló szívvel leborult a nagy Világosság előtt!

(Salkaházi Sára: A varázstó, Esti újság vasárnapja, 1921. aug. 7.)

Teázót avatunk

2009-05-03T15:52:00.010+02:00

"lehet-e némán teát inni véled, / rubin-teát és sárga páragőzt?"

(Kosztolányi Dezső)

Azért azt hiszem, nem gondoltuk volna, amikor pár hónapja láblógatva, a három ronda fotelben összekuporodva megálmodtuk Böthyvel és Xéniával a Teázót, hogy most, mielőtt véget érne a szorgalmi időszak, tényleg megvalósul a terv (igaz, nem a kettőpontnullás verzió... ;). Szóval szerdán, fél négykor a tanszék alagsorában - legyen bármilyen csekélyke az érdeklődés - , a két vízforraló (köszi Betti, köszi Kristóf) hathatós közreműködésével és némi teával (feltéve, ha nem felejtem el megvenni addig) felavatjuk a teázót. Hozzatok bögrét! :)

Remélem, olyan mosolygós jókedvünk lesz majd, mint a nyári tonikot kortyolgató Angelicónak a képen - aki ezentúl itt frissül.

Így is lehet

2009-04-30T21:27:00.002+02:00

Azért egy ilyet igazán összehozhatnánk egyszer hazafelé menet a Keleti Pályaudvaron! :)

Abyssus abyssum invocat

2009-04-29T20:06:00.008+02:00

Tegnap este Pálferi Zs.-val és a barátaival - már régóta hallgatom Ferit, de most voltam először az előadásán. Belépve: mozihangulat, zsivaj, több száz ember. Jóformán a csilláron is emberek lógnak: egyeseknek már csak a dobogón jut hely, mások állva hallgatják végig a majd' másfél órás előadást. Jó a hangulat: az archetípusok témájához a Star Wars-ból vett példákat gyakran harsány nevetés követi; ez nem mond ellent azzal, ami az este célja és témája. És a téma kőkemény, sok személyes érintettség, sebek. Nem csoda a nagy érdeklődés: végre valaki, aki nem ködösít. Egyszerre szelíd és őszinte.

Ma délelőtt gyakorlat (az utolsóelőtti), majd az elhúzódó óra miatt lekéssük a délutánra betervezett banklátogatást. Helyette a körútra igyekezve szembetalálkozom a kontraszttal a Blahán: rengeteg ember - kígyózó, utcahossznyi sor: ételosztás.

A Nyugati aluljárójában korombeli lányok árulják magukat. Millió sérülés mindenhol, sebek a lelkekben. Iszonyú nyomor: nemcsak névlegesen vagy kikerülhetően. Valóságosan és minden értelemben.

abyssus abyssum invocat, abyssus miseriae, abyssum misericordiae

- az egyik mélység hívja a másikat, a nyomor mélysége az irgalom mélységét -

(Szent Bernát)

Találkozás a Fénnyel

2009-04-24T11:18:00.014+02:00

Chiarával csütörtökön találkoztam, amikor a KIM-ben ücsörögve belelapoztam a Fokoláre Mozgalom Új Város című lapjába. A friss számban írtak róla és még több fiatal szentről, akik az egység lelkiségében járták az életszentség útját.

Először az arca tűnt fel: olyan jó volt ránézni az arcára, nagyon derűs volt, sugárzó - bár ez egyre inkább elkoptatott szóvá válik. Ragyogott benne Ő, akit hordozott: tényleg 'Luce', fény.

Kár, hogy Chiaráról nem tudunk sokat Magyarországon: magyar nyelvű írást lényegében nem találtam róla.

18 éves volt, amikor 1990-ben meghalt: kortárs, barát, szinte korombeli. Olyan volt, mint bárki, bármelyik tizenéves: szeretett sportolni, különösen teniszezni és úszni, szeretett énekelni és táncolni, és arról álmodott, hogy egyszer légi utaskísérő lesz. Chiarát az Egyház 2008 júliusától hivatalosan is "tiszteletreméltóként" tiszteli: ez a boldoggáavatást közvetlenül megelőző formális lépés.

Chiara 'Luce' Badano 1990. október 7-én halt meg, súlyos betegségben: egy sérülés következtében csontrák alakult ki nála. Ez minden erejét elszívta, de életörömét nem tudta elvenni tőle. - olvasom a róla szóló írásban, amit a Fokoláre Mozgalom egyik helyi honlapja közölt 2008 júliusában.

Chiara 1971. október 29-én született: várt gyermek volt - szülei 11 évig várták lányuk születését. Ők már születésekor tudták: lányuk nem csak saját gyermekük, de Isten gyermeke is.

1981-ben, 10 éves korában találkozott először a Fokoláre Mozgalommal, s ez az élmény az egész család életét örökre megváltoztatta. Az Evangélium és a szenvedélyes Szeretet lett az élete - ebben ~~kicsit~~ emlékeztet Sárára, bár két egészen különböző egyéniségről van szó.

Nem sokkal később fájni kezdett a válla - vizsgálatok, kutatások sora. A diagnózis: csontrák. 1989-ben elvégezték az első műtétet, és elkezdték a kemoterápiát. Egészen tudatosan vállalt minden fájdalmat, ami ezzel a betegséggel járt, minden újabb "meglepetést" - ahogy a váratlanul felbukkanó újabb tüneteket nevezte - bátran és derűvel viselt: "Ha ez a Te akaratod, érted, Jézus, én is akarom mindezt!"

Bár ágyhoz volt kötve, s a közösséghez fűződő ambícióit, terveit már nem tudta olyan formában megvalósítani, mint ahogy azt elképzelte egyszer, mégsem maradt távol a mozgalomtól: minden lehetséges módon tartotta a kapcsolatot barátaival és a Fokolárral.

1990 júliusában az orvosok úgy döntöttek, nem kezelik többé gyógyszerekkel: a betegség győzött, már nem lehet megállítani. Chiara Lubichnak írta ekkor:

Medicine has put down its arms. Since the therapy has been stopped, the pain in my back has increased and I can hardly turn on my side. I feel so small and the road I must take is so hard…, sometimes I feel suffocated by the pain. But it is my spouse who visits me, isn’t it? Yes, I repeat with you too: “If you want this, then I want it too”….I am with you, certain that with Him we will win the world!

Ebben az időben kapta Chiara Lubichtól a Chiara Luce nevet. Ő volt, aki biztatta, hogy mindig, minden pillanatban mondja ki az igent, bízva abban, hogy az Isten megerősíti a kellő percben őt.

Chiara do not be afraid to tell Him your yes in every moment. He will give you the strength, be sure! Even I pray for this and I am with you always. God loves you immensely and wants to penetrate in the innermost of your soul and make you experience drops of Heaven. “Chiara Luce is the name I have chosen for you; do you like it? It is the light of the Ideal which wins the world. I send it to you with all my love…

Chiara egyre közelebb került ahhoz, hogy találkozzon Jegyesével, akire már annyira várt. Minden fájdalmában Vele, az egyetlen Jegyessel, a megfeszített és elhagyott Krisztussal egyesült. "Jöjj el, Uram, Jézus!" - ismételgette gyakran egy különösen nehéz éjszaka után.

1990. október 7-én jött el a Találkozás, az átlépés napja. Utolsó szavai édesanyjához szóltak: "Anya, légy boldog, mert én boldog vagyok!" Chiara mindenről gondoskodott: a temetéséről, a hajviseletéről, a fehér ruháról, amit viselni szeretett volna - akár egy menyasszony. Tényleg az volt: jegyese a Jegyesnek. Nem akarta, hogy sirassák, azt szerette volna, hogy mindenki tudja: Jézushoz megy. Nem tudom leírni, hogy mit jelentett ez a csütörtöki találkozás Chiarával - ő egészen közeli személy, kortárs, barát. Elgondolkodtat arról is, hogy mennyi, az emberhez közel élő szent van a világban: elrejtőzve, de mégis sugározva a jelenlétét Neki: a megfeszített és feltámadott Krisztusnak.

Nagymaros újra

2009-04-18T14:58:00.009+02:00

Bő egy hónap múlva, május 23-án újra ifjúsági találkozó Nagymaroson: a Levél tegnap este és ma délután megjelent mindenfelé az interneten. Mostanra már nehéz kiszámolni, hányadik találkozó lesz ez, amire hívnak és/vagy megyek. Legelőször érettségi előtt voltam, egy tavaszi találkozón, az utolsóelőtti pillanatban jelentkezve a Szombathelyről induló buszra - azóta kötelező program, nem egyszer nagy Egyház-élmény. Vannak kimondottan Nagymaroshoz kötődő ismerősök, akikkel csak ritka véletlenek folytán találkozhatunk máskor, személyek és arcok, akiket a Duna-parthoz, a plébániakerthez, a délelőtti fakultációkhoz vagy a délutáni szentmiséhez kötök, akiket jó látni újra minden ősszel és tavasszal.

A nagymarosi találkozó a nagy közös futásokban a kisasztalok egyike, ahol a frissítőt kapod.

Jó hely nagyon. Jó lesz idén is. Gyertek!

Utazunk, érkezünk, találkozunk…
Hova, hova? - szoktuk kérdezni. Mindenki csak megy a feje után vagy épp amerre sodorja az ár… És te honnan jössz? Merre tartasz? Bolyongsz csak vagy van elérendő célod? És ha elérted, azután van-e célod? És azután? És azután? Na és azután?
Úton vagyunk, mint Saul Jeruzsálemből Damaszkuszba: valahonnan valahova.
Célba érni csak az tud, aki elindul. Van-e bátorságod elindulni, vagy csak egy helyben toporogsz? Ha már elindultál, kit követsz? Hol tartasz utadon? Találkoztál-e már Vele, aki felülről látja utadat és ha kéred, útba igazít?
Vannak állomások az életünk során, ahol meg kell állnunk: feldolgozni az addig megélt élményeket, hogy azután még tudatosabban járjuk utunkat. Van, akinek Saul módjára földre kell zuhannia ahhoz, hogy más fényben lássa életét és megtalálja élete célját. Neked is van olyan lovad, amiről jobb leesni, mielőtt rossz irányba vinne?
Vannak útelágazások az életünk útján, amikor határoznunk kell: merre tovább? Kész vagy dönteni? S ha netán rossz utat választottál, rossz navigátort követtél vagy elfáradva, saját életutad szélén üldögélsz, van-e erőd újra felállni, elindulni, és ha kell, akkor újratervezni az útvonalad?
Isten nagyra tart téged, hiszen saját magáról mintázott! Hiszed-e, hogy óriási terve van veled? Érdekel-e, hogy mi az?
Ha foglalkoztatnak ezek a kérdések,
ha kedved van megállni és visszatekinteni egy kicsit eddigi utadra,
ha épp „megszűnt a GPS-vétel“ és keresed az utadat,
ha eljött az ideje egy esetleges „útvonal újratervezésnek“,
ha vágysz arra, hogy felismerd a te utadat,
ha még a startvonalon állsz vagy már elszántad magad egy nagy lépésre,
de nem egyedül akarod megtenni az egész utat,
akkor téged is várunk Nagymaroson, életünk egy közös állomásán, vagy éppen útelágazásánál, ahol a legnagyobb dolgok történnek… Bevállalod?

Varró Dániel: Üzenet az olvasónak

2009-04-15T14:11:00.005+02:00

Nem hagyom ki - idemásolom a legújabb gyöngyszemet. Mimóza és kába vagyok :)

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

Alleluja

2009-04-12T13:32:00.010+02:00

Feltámadtam és újból veled vagyok, alleluja!

Reám tetted a kezedet, alleluja!

A feltámadás folklórrá válik, ha azt a célt szolgálja, hogy velünk született konzervativizmusunkat erősítse. Mert az ember ösztönösen konzervatív. A halál után ösztönösen tovább akarja élni evilági életét. Illúzió lenne azt képzelni, hogy Krisztus – mivelhogy él – megvigasztalhat engem, vagyis megtarthat annak, ami vagyok, anélkül, hogy átalakulnék. Az ilyenfajta gondolatokból születik minden érzelgős jámborkodás, minden folklór és – mondhatnám – minden mitológia.
Elképzelhetetlen, hogy a feltámadt Krisztus megtartson olyannak, amilyen vagyok, anélkül, hogy átalakulnék. Krisztus azért él, hogy átalakítson engem. (...)
Arról le kell mondanom, hogy ezt az átalakulást, amelyet a feltámadt Krisztus visz végbe bennem, elképzeljem. A hitélet szívében gyökeres mortifikáció (gyötrődés, elhalás) rejlik. Ezt nem tudom elképzelni, csak az ütemét vagyok képes magamévá tenni. Egyesülnöm kell a feltámadt Krisztussal. Végül is nem lehet másképpen megismerni valakit, csak ha egyesülünk, mintegy nászra lépünk vele. Megismerni valakit annyi, mint egyesülni vele, s ez egészen más, mint elképzelni őt.
(François Varillon: A feltámadás)

Áldott Húsvétot mindenkinek!

Nagycsütörtök

2009-04-09T15:30:00.001+02:00

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Dsida Jenő

Csodálkozás

2009-04-08T16:45:00.002+02:00

A csodálkozásban hatalmas erő van. Csodálkozni - ezt azt jelenti, újként tekintek mindarra, ami történik bennem és körülöttem. A csodálkozó ember meglátja azt, amit más talán nem, ami mellett elmegyünk, amit tekintetre sem méltatunk, vagy ami már annyira megszokott, hogy észrevenni sem érdemes. A csodálkozás: hála és túlélés. Segít átvészelni az életet akkor, amikor nehéz.

Néhány hónapja azt találtam mondani valakinek, hogy addig akarok élni, amíg csodálkozni tudok.

Hűha.

Hogyan dolgozhatsz iskolai könyvtárban BA-sként?

2009-04-05T20:09:00.002+02:00

Ezt írta meg Lilla a SzHÉK blogjára az összebogarászott - kevésbé szívderítő - információk alapján és Dömsödy Andrea (OFI OPKM) előadása alapján, ami a már sokat emlegetett pályanapon.

Megosztva. Vedd, olvasd, csodálkozz...

Virágvasárnap

2009-04-05T09:14:00.005+02:00

...vagyis az Úr szenvedésének vasárnapja. Belépés a Nagyhétbe, már érezhetően közel a Húsvét, a levegőben az Exsultet. Már egész kicsi koromtól kezdve nagy emlék, a Székesegyház, a bevonulás, a barkák (és a barka puha gombócai, amiket remekül le lehetett morzsolgatni az ágakról), a hozsanna: Áldott, aki az Úr nevében jön!

Emlékszem erre az énekre a liturgiából, A.a. tanította még:

Ünnep és szenvedés, ünneplés és a bevonulás a szamárcsikó hátán - szenvedés és megdicsőülés néhány nap leforgása alatt. Engedelmesség és igazi szabadság.

A jeruzsálemi bevonulás során Jézus utolsó alkalommal megy be a városba. Néhány nap múlva pedig utolsó útját járva kijön a városból, a keresztet hordozva felmegy a Golgota hegyére, amely a városon kívül volt. Amikor befelé megy, az emberek örvendezve és énekelve köszöntik. Amikor kifelé vezet keresztútja, talán ugyanazok az emberek szitkozódva és gúnyolódva nézik szenvedését. Akik most "hozsannát" kiáltanak, néhány nap múlva ezt kiabálják: "Keresztre vele!" A bevonulás dicsőséges Jézus számára, a távozás emberi szemmel nézve szégyenteljes. Az emberek most leterítik ruháikat az út porába Jézus elé, aki királyként vonul be a városba, a kifelé vezető úton viszont az ég és a föld királya a kereszt súlya alatt többször is a föld porába roskad, s csak egy személy van, Veronika, aki kendőjével megtörli az Úr véres arcát. Az asszonyok, akik a városba vonuláskor zsoltárokat énekelnek, pár nap múlva sírva nézik a keresztjét hordozó Jézust. Jézust most körülveszi a nép és az emberek szeretete, de nagypénteken mindenkitől elhagyatva függ majd a kereszten. (H. I. S. - olvasd tovább!)

Órai munka

2009-03-31T19:14:00.011+02:00

Bizony.

Tudtam én, hogy nagyon rég nem írtam, de hogy ennyire... ezek szerint most már elkerülhetetlen a dolog, mert a blogol.hu archívuma tapasztalataim szerint nem túl intelligens, és roppant kínosnak érezném, ha egy tárgytalan linkkel bővülne, meg egyébként is, a szabálymánia. Bár amúgy is rendhagyó a szituáció, mert az egyetemről írok, ilyesmi asszem még nem fordult elő, Verakettő itt lesi mellettem, mit alkotok, miután berakatta ide oldalra a linkjét. Közben a tanárúr rá is kérdezett, hogy készülnek-e vadul a bejegyzések - de ő az "órai munka" blogra gondolt, amit kábé még el sem kezdtem. (Na jó, írtam egy kezdőpostot, hogy nem tudok ide semmit se írni, ez éppen most tűnt fel a szakos összesítésben, de, bár én hét perce írtam, ott az látszik, hogy hét órája.) (Metaflora)

Flóra két rohanás közötti és levegővétel nélküli, az átlagosnál szerinte hosszabb blogpostja az orrom előtt (Verakettő) született meg ma, nem sokkal dél után a nagy gépteremben. Flóra nem szívbajos: levegőért és netes gépért kapkodva sietett be a terembe - innen rohanás analízis(!) zh-ra, majd gyors, addig el nem kezdett pakolás után irány Szíria és a nővére. Mostanra már biztosan a reptéren van.

Vigyázz magadra! :)

Egyébként az ominózus órán más lények is szerephez jutottak: a háttérben látható háttérkép-vidrán kívül ott volt a sarokban megbújó monitor-Busó, aki kabátul az egyik, csak rohadó bőrnek titulált valamit kapta, a füleit két kiszuperált egér alkotja, a haja pedig mi másból lenne, mint kábelekből. Alkotóelemei ellenére is nagyszerűen múködik, sikerrel tartja távol a telet, előcsalogatja a napocskát.

Sőt, a minap találtam egy katicabogarat is a lágymányosi betonon, bár nem hinném, hogy a Busónak bármiféle köze volna hozzá.

A Trió a Világkupán

2009-03-30T00:19:00.004+02:00

Feltöltöttem a youtube-ra azt a felvételt, amit a Világkupán készítettem a Trió, azaz Judit, Nóri és Zita gyakorlatáról. Tudom, tudom, a minőség pocsék, de egyelőre úgy tűnik, ez az egyetlen felvétel a gyaksziról - ennyit tudtam elkövetni a Pajtás (:p) fényképezőgépemmel. Ha tud valaki valami jobbat, feltétlenül szóljon! :)

Nagy utazás...

2009-03-29T20:42:00.006+02:00

Országjáró Könyvtárosok - Komárom

Az utóbbi néhány nap meglehetősen mozgalmas volt (a fényképeken mellett e tény másik látható nyoma a tagek végeláthatatlan sora a bejegyzés után): szerdán Komáromot néztük meg néhány szaktárssal, csütörtökön - viszonylag csekély érdeklődés mellett - lezajlott a már sokat emlegetett könyvtárostanár pályanap a Mérei Intézetben (még gondolkodom, hogy feltöltsem-e ide az írott változatát annak, amit ott elmondtam - nem tudom, mennyire érdemes/mennyire érdekel benneteket). A pénteki gyakorlat és egy gyors, az OLI-ban tett látogatás után (hamarosan frissül a nagymarosi találkozó honlapja!) szombat reggel Kozármislenybe utaztunk a ritmikus gimnasztika diákolimpia területi döntőjére. Amellett, hogy jó és tanulságos verseny volt, azt hiszem, az eredményekre sem panaszkodhatnak a lányok: hazahoztak egy 11., egy 7., egy 4. és egy 2. helyet. Szép volt, lányok!

A hétvége fotóit feltöltöttem a szokott helyre.

RG Diákolimpia, Kozármisleny

Isteni hirdetések

2009-03-26T22:13:00.006+01:00

Jókat derültünk Zsuzsival ma ezeken: Ads by God - azaz mit hirdetne Isten például az autópályák óriásplakátjain. A teljes gyűjteményt lásd a FunOnTheNet-en, vagy szöveges formában itt.

Could you imagine the price of air if it were brought to you by another supplier?

What do I have to do to get your attention?
Get an ad in a paper?

I think you are the most beautiful person in the world.
Okay, so I'm biased.

When you're weary, feeling small.When tears are in your eyes, I'll dry them out - Simon and Garfunkel
Ditto - God

Please don't drink and drive, you aren't quite ready to meet me yet.

If you think Mona Lisa is stunning, you should look at my masterpiece.
In the mirror.

How could you possibly be a self-made man?
I specifically recall creating you.

Don't forget your umbrella, I may water my plants today.

I was thinking of making the world black and white, then I thought... naaah.

Kisfilm a magyar rg-sekről

2009-03-24T22:09:00.004+01:00

Tőkés Tamás oldalán akadtam (illetve ő figyelmeztetett) rá a MixOnline kisfilmjére, ami a magyar kéziszer-válogatottról készült. Igaza van Tomnak: őszinte, jó hangulatú.

Sajtófotó 2008

2009-03-24T20:27:00.007+01:00

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ma délelőtt Xéniával és Gergővel elbattyogtunk a Nemzeti Múzeumba a 27. Magyar Sajtófotó Kiállításra. Ha eddig vaciláltál volna, hogy el menj-e vagy sem, ne tedd - kötelező program! 2008 fontos eseményei - majd 600 fotós közel 12.000 fényképéből a legjobbak. Arcok, események, történetek: valahogy úgy, ahogy más nem tudja látni, csak ők.

A sajtófotó-kiállítás kísérő rendezvénye a Határnyitás 20 című tárlat.

A Határnyitás 20 éve című kísérő kiállítás aktualitását az adja, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. Ez az esemény nem csupán Magyarország, de Európa jövője szempontjából is meghatározó vált, az egységes és szabad Európa megszületésének pillanatát jelentette. A húsz éves évforduló lehetőséget kínál arra, hogy felidézzük az akkori eseményeket, ismert és eddig még soha nem látott fényképek, dokumentumok felhasználásával. A Határnyitás 20 éve című tárlaton - a tervek szerint - nyolcvan kép lesz látható. (artportal.hu)

A Sajtófotó 2008 díjazott képeit itt bogarászhatjátok végig, a győztesek fotóiból pedig itt a galéria.

Ha már a Nemzeti Múzeumban jártok, érdemes ellátogatni az időszaki kiállításokra is - ~~legálisan vagy sem~~ - , minket ezekre is beengedtek a sajtófotós jegyünkkel. Az 1848-ról szóló tematikus kiállítás például óriási volt, ahogy az Aegyptica is.

Szóval vár a könyvtár! helyett vár a Nemzeti Múzeum! Tényleg érdemes.

a képek forrása: sf2008.hu

Élünk

2009-03-18T20:30:00.005+01:00

Most, amikor találkozók időpontjai, cikkek, dolgozatok leadási határidői, a szakmai gyakorlat letöltendő órái sürgetnek, gyömöszölnek minden irányból, jó ilyen lelassító, elcsendesítő, a nagybetűs Valóságba visszaszólító írást olvasni. Köszönöm, Ladislav!

Az embertől elválaszthatatlan tökéletlenségünk bele tartozik abba az emberbe akit Isten teremtett. Isten szereti a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert. Úgy, ahogy van. Egészen és egészében. Tehát tökéletlenségeinkkel. Isten mindenestül lát minket szépnek, jónak, igaznak: tökéletesnek.
Lassan észre kéne vennünk, hogy ez a tökéletességesdi nagyon emberi dolog. Isten másképp néz ránk. Isten nem azért szeret mert jó vagy. Nem azért szeret, mert igyekszel jónak lenni. Isten azért szeret, mert vagy. Saját képére és hasonlatosságára teremtett téged: szép vagy, jó vagy, igaz vagy, tökéletes vagy. Tényleg. Ő így szeret: egészen, mindenestül; a derékbőségeddel, a folytonos elbukásaiddal, a jó tetteiddel, a vágyaiddal. És tegyél bármit, mindig így fog szeretni.

Egyébként a tavaszi szakmai gyakorlatomon megint fény derül a szokásos devianciámra: a legidiótább, szöszmötölősebb könyvtári munkát is lehet nagy örömmel végezni. (Persze, azt már régóta tudjuk, hogy normális ember nem megy könyvtárosnak ;) A mai teljesítményünk: három óra alatt nyolc folyóméter könyv revíziója párban, Eszterrel. A leltár folyománya az, hogy szépen lassan megtanulom kisilabizálni a cirill betűs és a francia szavakat. Tiszta haszon. :)

(És csak zárójelben, ha nem duruzsoltam volna még eleget a fületekbe: gyertek el a jövő csütörtöki könyvtárostanár pályanapra!)

Szabó T. Anna: A reformkori nők

2009-03-15T13:59:00.003+01:00

A férfinak hazája volt,

a nőnek otthona,

a férfié a parlament,

a nőé a szoba,

hová a fáradt férfifő

mint révbe, visszatért,

hol békét, ártatlan derűt

és megnyugvást remélt.

De olvastak az ifjú nők

és szólt a zongora,

hömpölygött, mint az áradat,

reform, romantika,

és szabadság és szerelem

úgy összetartozott,

mint a választott férfival

szerelmes asszonyok.

A csitrik függönyök mögül

lesték Vasvári Pált,

a Szendrey-lány megszökött,

lapokban publikált,

rokonát, Wesselényijét

imádta Polika,

és Angliában agitált

Pulszky Terézia –

a március felpezsdített

szűk otthont, tág hazát,

s a reménység a lelkeket

mint bor hatotta át.

Csatába ment a katona

a nagy eszmék után,

vele maradt a szerelem,

hátramaradt a lány –

dörgés, villámlás: ágyú, kard,

esőz a honfivér

– s amelyik nő nem menekül,

mit is tehetne? Vár.

Az asszonyé a vakremény,

a férfié a tett –

de férfié lesz a remény

és asszonyé a tett:

mert leng a fekete-piros,

a gyász, vér zászlaja,

Világosnál lement a nap,

s tán nem kel fel soha –

veszve szabadság, szerelem,

és harcos ifjai –

a tiprott földből a remény

hogy sarjadhatna ki?

Ablaknál áll a feleség,

ajtóban az anya:

és elesettet, bujdosót

mind visszavár – haza

Kitavaszodtunk

2009-03-14T19:25:00.008+01:00

Ahogy Ladislav szemfülesen észrevette, a Gecko&Fly-nak köszönhetően (vicces nevük van, nem?) új sablont kapott a gaudete, sőt ha eleget ügyeskedem, még további változások elé is néz majd. Mondhatni, kitavaszodott a blog, ahogy Sepa háza tája is új skint kapott nemrég. Én persze nem tudok hozzányúlni a CCS-hez, mint ő, mert azt hiszem, abból szörnyű kavarodás lenne, úgyhogy most úgy állok a dologhoz, mint a szegény egyetemista szombat délután a zacskós leveshez - olyan, mintha én csináltam volna, pedig nem is. :)

És ha már elkezdtem idétlenkedni: nézzétek meg a tengeralattjárós pendrive-ot. Kötelező elem :)

Update: valaki azt mondta ma, hogy felesleges dolog blogokat, azaz hétköznapi emberek hétköznapi gondolatait olvasni - szépirodalom helyett. Mindezek ellenére a jobb oldali hasábra felkerültek a ti blogjaitok, kedves nem hétköznapi barátaim és üzletfeleim ;)

Új honlap a szociális testvéreknél

2009-03-14T13:52:00.008+01:00

Elkészült a szociális testvérek várva várt új honlapja - rajta sok-sok új információval, galériával, összefoglalóval a Társaság történetéről, Salkaházi Sára életéről, a karizmáról, a mindennapokról. Itt lesznek a tudnivalók a legfrissebb programokról is. Enjoy! :)

RG Világkupa - fotók

2009-03-11T20:03:00.003+01:00

RG Világkupa

Feltöltöttem a képeimet a világkupáról, bár meg kell hagyni, a minőségük valószínűleg egy Pajtás fényképezőgéppel is jobb lett volna. Ha igazán szépeket szeretnétek látni, nézzétek meg Tőkés Tamás képeit vagy az NSO galériáját.

RG Világkupa - itt a folytatás

2009-03-09T08:35:00.004+01:00

Felkerült néhány videó a youtube-ra a hétvégi világkupáról; itt a magyarok szalag-kötél gyakorlata. Szép volt, lányok! :)

De van ott még, ahonnan ez jött: ezen és ezen a csatornán már kezdenek összegyűlni az élmezőny gyakorlatai. Köztük a kedvenc: Vass Dorka karikagyakorlata - ötödik lett vele az előző hétvégén Moszkvában, és most is, Budapesten.

RG Világkupa - mozaik

2009-03-08T21:36:00.010+01:00

Ma végetért a verseny, hihetetlenül izgalmas volt, korrekt pontozással, sok tanulsággal; azt hiszem, jó hangulatban és igényes körülmények között. Nem írok komolyságos bejegyzést róla: az NSO híréhez olvassátok Gergőt (vagy Gergő híréhez az NSO-t); ezek azok a mozzanatok, amik valami miatt megfogtak a hétvégi I. Magyar Ritmikus Gimnasztika Világkupán. Eredmények itt.

A Sporttal a miénk a jövő, otthonunk a Föld! pályázat valami óriási ötlet. Olyan iskolák is pályázhattak, akiknek másként kevés esélyük lenne arra, hogy bemutassák, amit tudnak - a díjazottak között akadnak speciális fejlesztő sulik is, öröm volt nézni őket a klipeken. Ugyanígy nagy ötlet volt az ország legnagyobb gimnasztika órája Béres Alexandrával - hihetetlen jó volt látni, ahogy egyszerre, zenére mozog több száz gyerek az Arénában, a versenyszőnyegeken. Egészen más is volt az első (családi) nap hangulata a többiéhez képest, jó volt nézni a gyerkőcöket.

Rigó Viki szombati gyakorlatait sztereóban hallgattam végig, mert a mögöttem ülő csepeli csapattársak béközépbe illően szurkoltak neki: "szééépeeen!" "ááááállsz!" "figyeeeeelj!" "fuuuuutsz!" Nagyon helyesek voltak :)

A csapatok gyakorlatai még nagyon maszatosak, látszik az, amit az edzők is megerősítettek a

sajótájékoztatón: az öt karikával nincsen különösebb baj, de a három szalag-két kötél összeállítás maga a káosz; a versenyzők hol eltévednek a szőnyegen, hol a szeszélyesen röpködő szerek után rohangálnak. Igaz, csomóbogozásra is volt példa a nap folyamán. Meglátjuk, kihúzza-e ez az összeállítás Londonig - sok fog múlni rajta. (Ha viszont sikerül elérni a gyakorlatokat, akkor azok nagyon-nagyon erősek lesznek.)

A felnőtt kéziszer-válogatott dresszeit a csapatkapitány, Hörcher Noémi anyukája tervezi és készíti el, belevarrva "a szeretetet és a szerencsét". Így könnyű :)

Három nap verseny, aránylag kevés alvás és száznál is több végigszurkolt, -dicsért és -kritizált gyakorlat után kimondottan felszabadító érzés volt a gálán ökörködni Király Viktor és Fekete Dávid dalaira. Vállalom! Csuda, hogy nem a szombathelyi szurkolótábort mutatták az óriáskivetítőn.

Hazafelé menet, Nóriék vonatára várva az Arena Plaza táján találkoztunk néhány orosz (és orosz-rokon) különítménnyel: először az azeri és az orosz junior válogatottal, aztán Olga Kapranovával és Evgenia Kanaevával. Előbbi egyáltalán nem volt annyira megközelíthetetlen vagy rémisztő, mint ahogyan vártuk: közös fényképpel és autogrammal gazdagodtunk. :)

És persze: Nem fából volt a Vass-karika!

kép: rgszovetseg.hu

Világkupa - visszaszámlálás

2009-03-03T19:52:00.010+01:00

Váááh, túl vagyok életem első sajtótájékoztatóján - szerintem életemben nem volt még olyan esemény, amit ilyen savanyú arccal ültem végig. Annak ellenére, hogy nagyon igényes és érdekes volt az egész, a bennem levő idegenség-érzést a sok újságíró, riporter, operatőr és versenyző láttán nem tudtam leküzdeni.

Az érdeklődés nagyobb volt, mint vártuk (ebből az is következett, hogy a sajtónak szánt muníció kicsit hamarabb fogyott el, mint ahogy számítottak rá a szervezők) - ott volt Berek Irina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Bán Teodóra, az RG Szövetség elnöke, Vass Dorka és Hörcher Noémi (nem Fanni!) vezetésével a felnőtt válogatott. Utóbbiak nagyon lelkesek voltak, hajtanak a londoni kvótáért. Sőt, valamelyik újságíró kérdésére kedves-okosan elmesélték, hogy melyik iskolába járnak, hányadik osztályosok és milyen volt a félévi átlaguk. (Ettől kirázott a hideg, hát még attól, hogy a válaszokat hangos nevetéssel nyugtázta a "közönség".)

Dorka moszkvai szereplése és a múlt heti kontrolledzés után ő is, az edzői is bizakodók - két finálé a cél, de ha lehet, mind a négy szeren szeretne döntőbe jutni, és úgy tűnik, erre komoly esélyei vannak. Kíváncsi vagyok az új gálagyakorlatára is, eddig csak híreket hallottam róla, és azt, hogy a hétvégi moszkvai grand prix-n már bemutatta a közönségnek - most a budapestiek is láthatják majd.

Részletes hétvégi program itt, indulók listája amott. Jegyek a TicketExpressnél. Gyertek! :)

kép: origo.hu

A nagy csend

2009-03-01T22:11:00.007+01:00

"Sieh, dies ist die Stille: Den Herrn in uns ein Wort sprechen lassen, das er selbst ist."

Ma este újra elkezdtem megnézni Philipp Gröning filmjét, a Die grosse Stille-t. Legelőször több évvel ezelőtt láttam ezt a filmet, amikor B. a. szólt róla és levetítette Szombathelyen, aztán valaki megszánt és kölcsönadta nekem a DVD-t. Lenyűgöz az a csend, amit átad ez a majd' háromórás film a svájci karthauzi szerzetesek életéből. Az életük tanúskodik arról, hogy a lét önmagában és önmagáért értékes - ez az, amit napról napra újra kell tanulnom, tanulnunk.

Philipp Gröning türelmes ember lehet: 16 évig várt engedélyre, csak ezután kezdődhetett el a fél évig tartó forgatás, majd 2005-ben elkészült a film, ami minden beavatkozás nélkül rögzíti a szerzetesek mindennapjait. A mű nélkülöz minden speciális, hozzáadott effektet, nincs narráció, nincs zene, nincsen világítás: csak az van, ami adott - a természetes fény, a hangok.

"A nagy csend az Újszövetség szavait juttatja eszünkbe: A ti beszédetek legyen „igen” és „nem”. Vagy Kierkegaard elmélkedését a beteg világról: „Ha orvos lennék és tanácsot kérnének tőlem, azt mondanám: Teremtsetek csendet. Isten szavát nem lehet meghallani a világ zajában.”
Teremtsünk csendet? Hát nem a csend az, amitől az ember ösztönösen menekül? Hát nem azért keressük a világ zaját, mert a csend önmagunkkal szembesít bennünket?" (kontext.hu)

A film akarva-akaratlanul is eszembe jut egy korábbi "nagy találkozást": Thomas Mertont. Ő így ír A csend szava című könyvében:

"Zumindest einen Raum oder eine Ecke solltest Du für Dich haben, wo dich niemand findet, niemand stört, niemand beachtet. Dort solltest Du die Freiheit haben, dich von der Welt zu lösen und dich loszulassen, indem du alle feinen Saiten und Fasern der Spannung löst, die dein Schauen, dein Hören, dein Denken in der Gegenwart anderer Menschen bindet. Hast du einen solchen Platz gefunden, sei zufrieden damit und sei nicht verwirrt, wenn dich ein guter Grund davon wegruft. Liebe ihn und kehre zu ihm zurück, sobald du kannst."

Ha módod van rá, nézd meg ezt a filmet, olyan a hangulata, a ritmusa, ami egészen biztosan megérint, valami újszerűt hoz, valami nagy csendet.

Az Ötvös Tüze

2009-02-27T13:05:00.005+01:00

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nõ felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.

A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.

A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne."

a kép forrása: heartlight.org

Könyvtárostanár-pályanap egyetemistáknak

2009-02-25T10:40:00.006+01:00

Hock Zsuzsa és az FPPTI jóvoltából lassan megvalósul az, ami korábban már tervben élt: a Pedagógiai Intézet Könyvtárostanár Műhelye könyvtárostanár-pályanapot rendeznek 2009. március 26-án 15 órától egyetemistáknak, hallgatóknak, érdeklődőknek. A helyszín az Intézet új információs központja (1088 Budapest, Egyetem tér 5.).

Gyertek, gyertek! :)

Popule Meus

2009-02-24T23:01:00.003+01:00

Áldott nagyböjtöt, szép negyven napot mindenkinek!

"Popule meus, quid feci tibi? Aut in quo contristavi et? responde mihi. Quia eduxi te de terra Aegypti: parasti Crucem Salvatori tuo."

"Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából?" (Mik 6,3-4)

Az Élők Napja

2009-02-21T17:23:00.005+01:00

Mit szólnál, ha halottak napja mintájára lenne Élők Napja is?

Szerintem az Élők Napján nagyon sok szín lenne, de mégsem lenne semmi harsány. Lenne sok-sok zene és tánc, de mégsem lenne hangos vagy nyomasztó. Egyetlen felnőtt vagy gyerek sem görcsölne azon, hogy mit szabad csinálnia és mit nem, mert nem azon a napon nem lenne kritika, sem szidás. Biztosan tavasz lenne. Sok ember lenne együtt, kinn a természetben, és nem lennének autók. És sokat játszanánk és beszélgetnénk, lenne sok időnk egymásra, mindenkire.

És Te? Hogyan ünnepelnél? Szerinted milyen lenne az Élők Napja?

Bádatos dapok

2009-02-19T19:21:00.002+01:00

Hideg dovebber dzsípős szele jő,
Biatta bost bidded bező kopár,
Oda az egyhe, őszies idő,
S elbúlt a gyár.

Deb tudob, bilyen erős akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!

Ford. Varró Dániel

Az eredeti: Belagcholly Days

Határokon túl

2009-02-19T09:19:00.006+01:00

Felmérést készítenek a romániai magyarok olvasási szokásairól - hallottam tegnap a Duna TV-n, majd meg is találtam a felhívást és az űrlapot az impulzus.ro-n. Úgy tűnik, túl nagy visszhangja egyelőre nincs a dolognak, pedig égető kérdés lehet ez náluk is, éppúgy, mint határainkon innen. A cél: "hogy megtudjuk, milyen szerepe van életünkben a könyveknek, mennyit és mit olvasunk szívesen." - és persze a mennyit és mit mellett legalább ugyanolyan fontos a miért szerepe is.

Egy 2007-es felmérés szerint a romániai tízévesek az olvasáskészség tekintetében a vizsgált 45 európai ország között a 36. helyen állnak. A diákok teljesítményét persze sok tényező befolyásol(hat)ja: a családi és iskolai háttér, az iskolában töltött idő és a szabadidős tevékenységek minősége, és még sorolhatnánk.

"Mit is jelent ez a 36. helyezés a gyakorlatban? A legtöbb diák csak havonta egyszer, és akkor is véletlenszerűen jut el könyvesboltban, és általában azért vásárolnak könyvet, mert érdekesnek találják, nem pedig azért, mert a tanáruk ajánlotta. A könyvtárakat sem látogatják gyakrabban, kevesebb mint a diákok fele megy el havonta könyvet kölcsönözni. Ezek az eredmények egy jászvárosi tanárcsoport felméréséből származnak, amelyben a kamasz diákok olvasáshoz való viszonyát vizsgálták. Kérdőívüket 400 diák töltötte ki, és arra jutottak, hogy a tanulók személyes olvasásélményei igen sivárak. A tanárok ezek után azokat a módszereket kezdték kutatni, amelyekkel a diákokat olvasásra serkenthetik, ezek között közösségformáló élményektől elkezdve kreatív olvasás- és írásgyakorlatokig több mindent is megtalálunk."

De ha már szövegértés: az önképzés sem árt :) (és ha ez tetszett, itt egy helyen a züsszes)

RG Világkupa

2009-02-18T10:51:00.007+01:00

Indul a mandula - ~~úgy tűnik,~~ elfogadták a sajtóakkreditációs kérelmemet a márciusi ritmikus gimnasztika világkupára. Lassan kezd összeállni a program, a tévéközvetítések, a város tele van a világkupa plakátjaival, és a héten(?) meglesz az eredménye a "Sporttal miénk a jövő, otthonunk a föld" játékpályázatnak (hajrá Szombathely!). Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű lesz:

A felhívás szerint kétféle módon lehetett pályázni: az iskolai csoportok által elkészített és bemutatott torna-gyakorlatsort DVD-n kellett elküldeni, illetve amely általános és középiskoláknak erre nem volt lehetősége, rajzzal jelentkezhettek. 34 bemutató és több mint 100 rajz érkezett a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetségbe, melynek zsűrizése jelenleg is tart.

Upgr.: Szombathely továbbjutott! Juhééé! Szép volt, lányok :)

Új blog

2009-02-17T09:51:00.004+01:00

Még szinte el sem kezdődött élni az első, már meg is született a másik, feladatul a Hálózati ismeretek 2. órámra - ha minden jól megy, a csoport IT-híreket fog szemlézni egy féléven keresztül, ezt publikáljuk majd egy-egy blogban. Húha :)

A sablon, amit az új blogon használok, nagyon megtetszett, a Gecko&Fly-ról töltöttem le. A beüzemelést az állandó hibaüzenetek ellenére sem adtam fel (tudom, tudom, béna vagyok), mígnem ez a leírás kihúzott a csávából.

Kezdetnek átpakoltam az igencsak kezdetleges publikus Netvibes-oldalamra az IT-forrásokat, aztán meglátjuk, hogyan halad tovább a dolog...

Kikerics búcsú

2009-02-13T13:34:00.004+01:00

Alaine egyik nagyon kedves virága a kikerics volt. Persze minden virágot szeretett, de a vadvirágokat különösen, és ezek között számára a kikerics volt a legszebb. Szerette nagyon a Kisoroszi birtokuk mögötti nagyrétet, és ha éppen kinn volt, boldogan ült le vagy feküdt bele a vadvirágokkal teli fűbe, ha sütött a nap, ha hideg szél fújt, ha eső esett, ha magas volt a fű, ha lekaszálták.

Tegnap Kisorosziban voltam, a kikericses réten. Lefeküdtem közéjük. Talán most még szebbek, még jobban átéltem, ahogy a nap átsüt a virágok szirmai között, a kelyhei megvilágosodnak, és a fehér, áttetsző száruk még áttetszőbbé válik. Olyanok, mint ezer kicsi mécses. A halál mécsese. De valami nagyon szép van benne. Eszembe jut, amikor a pásztor mondta, hogy ez a halál-virág. S aztán azt is mondta, hogy azért ne tessék félni tőle, nem bánt. Aztán a gázlón átmentem a Duna-parti részre. Esteledett már. Az úton végigmentem és kiértem oda, a partra, ahol Miklóssal szoktunk járni. (Napló, 2003).

A halála előtti hétvégén Angyal Nóri barátnőmmel Kisorosziban voltunk, és elképedve vettük észre, hogy a kikericsek szabályosan elözönlötték Kisoroszit. Nemcsak a réten, de a Tahiból Kisorosziba vezető hosszú út mentén is egymást érték az éppen bimbózó vagy már egészen kinyílt szirmú kecses, lila virágok. Száz meg száz egymás mellett. Csodálkoztunk, és kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, hogy lássuk, hogy le ne maradjunk egyikről sem, és nem tudtunk betelni a hihetetlen látvánnyal. Garmadával nyíltak az útszélen, a mezőn, az árokban, a kertekben, az erdőben, az erdőszélen, a nagyréten, és bármerre néztünk, bármerre sétáltunk vagy bicikliztünk, mindenhol láttuk halványlilájukat. Mondtuk is egymásnak, szinte egyszerre, Istenem, ha Alaine is láthatná! Aznap még nem, de néhány nap múlva rájöttem: azok a kikericsek már érte nyíltak.

Ablonczy Anna

www.polczalaine.hu

Nem trappolok tovább

2009-02-13T13:13:00.005+01:00

~~Befejeztem~~ elolvastam Polcz Alaine utolsó könyvét. Befejezni nem lehet, újra és újra el kell olvasnom, ugyanúgy, ahogy az Asszony a fronton vagy az Egész lényeddel címűeket. Olvasom, és belémivódik az az egyszerűség, tisztaság, ahogyan beszél, ahogyan ír; ahogyan hozzááll az élethez - és a halálhoz. Csillogó és csodálkozó szemekkel, pedig volt front, voltak haldoklók, volt szenvedés - és volt Miklós.

Extra nő - írja róla Kukorelly Endre. Tényleg az.

Liturgia Horarum

2009-02-13T12:32:00.007+01:00

Elek Lászlónál bukkantam ma rá: elkészült az első magyar zsolozsma-generátor. Igaz, még bőségesen fejlesztés alatt áll, de azért alakul, izgalmas projekt. Pro: nem kell lapozgatni. Kontra: képernyőről azért mégiscsak fura egy kicsit. :) Az ünnepek még nem igazodom ki egészen, de a négy zsoltárhét klasszul működik. Kíváncsi vagyok a fejleményekre.

És ha már zsolozsma: találtam egy írást a Sarutlan Kármelita nővérek honlapján a zsoltárokról, zsoltározásról; nagyon mély, nagyon tetszik.

A Zsoltárok könyve a lelki fejlődés kézi könyve is. Saját élményünkké válik: „ami velünk történik, azt mintegy a legtisztább tükörben látjuk, s annál biztosabban felismerjük. Saját érzelmeink vezetésével nem szavakat hallunk többé, hanem átlátjuk mintegy a kézzel fogható valóságot... Ezért értelmükbe sem olvasás útján, hanem személyes élményeink alapján hatolunk be." (Az egyiptomi szerzetesek tanítása) Kegyelmi adottsága, hogy „kifejtve és leírva is tartalmazza minden egyes lélek rezdüléseit és azok megváltozásának és javulásának módját... Úgy vélem, aki zsolozsmázik, annak tükrévé válnak a zsoltárok, amelyekbe beletekintve önmagát is és lelkének rezdüléseit is meg tudja figyelni. (...) a Zsoltárok könyve a lélek vezetésének a mintaképét is megadja." (Szent Atanáz)

Iskolakönyvtáros

2009-02-10T22:21:00.006+01:00

A könyvtárostanárok mindenkit buzdítanak az Iskolakönyvtáros támogatására, hogy megmaradhasson - akár publikációkkal, akár előfizetéssel.

Kilátásban van egy szakmai nap is a könyvtárostanárok munkájának, sőt hivatásának mibenlétéről, főleg főiskolások, egyetemisták részére - valószínűleg márciusban. Írok még róla, ha biztosabb lesz az időpont.

Hasonlítunk(?)

2009-02-10T22:17:00.003+01:00

Voltam már rozsdafarkú (Mária néni szerint), kicsi kínai (Adél és a gyerekhetes csoportom szerint), ma azzal szembesített Flóra, hogy Nermalra hasonlítok. Végülis a világ legaranyosabb kiscicája, úgyhogy panaszra nem lehet okom :)

Ars Nova Sacra

2009-02-08T14:01:00.006+01:00

Ma, fél 12-től a Magyar Szentek Templomában az Ars Nova Sacra Énekegyüttes énekelt. Nekem meglepetés volt, nem is tudtam, hogy jönnek - fantasztikusak voltak! :)

Együtt éneklő baráti társaság - orvosok, mérnökök, pedagógusok. Ezt írják magukról:

Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes alapvető profilja a saját szórakozásra való karéneklés (tagjai között vannak felsőfokú zenei végzettséggel rendelkezők is, de a nagy többség más hivatása mellett zenél), hangversenyen illetve liturgiai szolgálatban vesznek részt.

Énekelték Liszt Krisztus-oratóriumából a Tu es Petrust - ez az egyik legkedvesebb művem. (csak hangszeres változatot találtam a youtube-on...)

Egy szál

2009-02-08T13:57:00.005+01:00

Az ember nem képes mindent megvalósítani, de válaszolnia kell egy hívásra, arra az ajándékra, amely az ő sorsának része.

Tudja, hogy neki kell végigszőnie azt a szálat, amit kapott, és hogy övé a felelősség, hogy ezt a szálat továbbadja.

(Klaus Hemmerle)

Forrás: Magyar Kurír

MindenGyerek 2009

2009-02-07T14:00:00.007+01:00

Hmm, hmm, jó lett volna erre a konferenciára előbb felfigyelni (legalább utólag sikerült). Először akkor találkoztam vele, amikor az utolsó vizsgánk után nyelvkurzus ürügyén Xéniával kalandtúráztunk a nyüzsgő lágymányosi campuson. Ott találkoztunk Ildivel és Verussal, akik elmagyarázták, mi az oka a jókedvű tolongásnak. De amikor ma délben a Fogadóóra is szentelt egy riportot az eseménynek, úgy döntöttem, utánanézek a dolognak.

A konferencia célja a szakma- és a szektorhatárokat átlépve lehetőséget adni minden gyerekkel foglalkozó szakember aktuális kihívásainak, munkájának, eredményeinek megismerése és megvitatása. (civil.info)

A délelőtti riport alapján megtudtam, hogy az egyik kiemelt cél az volt, hogy a gyerekeket érintő ügyekben együtt tudjanak gondolkodni azok, akiket ez érint - a szociális munkás a pedagógussal, az orvos a hitoktatóval, mondjuk egy élménypedagógus előadása kapcsán. Annyiszor hallom - együttműködés, együttgondolkodás; ez megint nagy lehetőség volt erre, ráadásul megint úgy, hogy átlépjük a határokat a szakma, a módszerek, a szokások kapcsán is. A témákban pedig hihetetlen bőség - a drogprevenciótól, a kisebbségi kérdésektől kezdve, az alternatív és élménypedagógián át az agresszió kezeléséig millió előadás, workshop, beszámoló.

A tanszék nem adott róla hírt, pedig vártak könyvtárosokat, könyvtárostanárokat is. Óriási, hogy nappali tagozatos hallgatóknak ingyenes volt a belépés (egyéneknek 10.000), amennyiben szerepet vállaltak a szervezésben/lebonyolításban. Ha nem lett volna vizsgaidőszakom, garanáltan ugrom :)

Ismerjük meg fővárosunkat!

2009-02-05T21:28:00.006+01:00

Az otthon unatkozó Lilla gondolt egyet, és némi ráhatásra nyakába kapta a Dunántúlt, és meglátogatta a székesfővárost - no és minket. Beszámoló itt, képek ott.

Tegnap este megállapítottuk, hogy a városligeti kacsák kicsit ijedősek, de a megfelelő ívben röpített puffasztott rizs felbátorítja őket - kérdés, hogy nem tett-e rosszat nekik. Lilla szerint a puffasztott rizs nem puffad tovább a kacsákban, igaz ez? :) Azt is konstatáltuk, hogy a tó vize meleg, és közelebb van a kezünkhöz, mint gondolnánk. A gőz fölött, a betonon egyensúlyozni egyszerre vicces és bátor dolog, bár fényképezni kicsit nehéz vaku nélkül, töksötétben.

Ma kicsit nehéz volt felkelni, bár egyesek szerint egyszerűen csak túlaludtuk magunkat Lillával. ;) Felmentünk a Várba, de lejönni sokkal izgalmasabb volt, mert megtudtuk egy nagyon kedves uszkáros nénitől, ezeknek a házaknak a történetét, megcsodáltuk a lépcsőházakat (tárt otthonokba látsz az ablakon), aztán a Vízivárost. Nagyi palacsintázója után tettünk egy gyors látogatást a Sapientián, de a tervezett csocsózás helyett inkább tanrendeket bogozgattunk és a lélegzés nehézségeiről beszélgettünk négyen, Pistivel együtt.

A Jégbüfében kicsit bonyolult gofrit szerezni, mi mégis megpróbáltuk - bátraké a szerencse. Ez az elv már nem bizonyult igaznak, amikor megpróbáltunk kifosztani egy használtruha-kisáruházat - sikertelenül. Viszont a Blaha nagyon szép a naplementében.

Ma nem alszom túl magamat. Kezdetnek nyolc óra talán megteszi. :)

Ne mondd, hogy semmit sem tehetsz!

2009-02-03T18:26:00.008+01:00

Származási hely: g a u d e t e

Andris elhívott a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba egy szakmai napra, amin könyvtárostanárok vettek részt. Bevallom, kezdetben voltak fenntartásaim, de ennél sokkal jobban vonzott a dolog, úgyhogy mégis elmentem. A téma a múlt, a jelen és a jövő volt, mindez az iskolai könyvtárak vonatkozásában.

Minden előadótól volt mit tanulnom, életszagú volt az egész, a legpozitívabb értelemben. Különösen Zsuzsa lelkesedése, optimizmusa - ilyenkor szeretek nagyon könyvtáros(palánta) lenni, jó látni őket.

Azt már kevésbé jó látni, hogy az iskolai könyvtárak a könyvtárostanárokkal együtt a túlélésért küzdenek. Azt mondják, egyre többen hagyják el a pályát; az utánpótlás pedig akadozik: BA-sként pedagógiát kéne végeznünk, de erre az alapszak mellett nincs esély (gondolom, legfeljebb tanári minorral, másik szakkal). Iskolai könyvtárosként pedig pedagógusnak is kellene lennünk. Piff. Ördögi kör.

Zsuzsa könyvtárostanári pedagógiája, amit korábban "tanítványként" is láttam, lenyűgöz, lelkesít. Nagyon világosan, határozottan, ugyanakkor nagy derűvel mutatott rá az iskolai könyvtárak létjogosultságára, de nemcsak erre, hanem arra is, hogy az iskolai könyvtár eszköz, módszer, motiváló tanulási környezet. Együttlétre alkalmas hely az iskolában, szív, középpont, ahol kucorogni lehet. Nem elég megtölteni a polcokat, meg lehet teremteni a kikopott szőnyegek iskolai könyvtárát, a helyet, ahol akár a csilláron is gyerekek lógnak. Egy ilyen könyvtár képes arra, hogy mindenkit megmozgasson: gyerekeket, kollégákat, és általuk a szülőket is.

Felmerült bennem az is, hogy mennyire feloldhatatlan az ellentét a fiatalok és az idősebbek között. Mi (én?) talán hajlamosak vagyunk idealizálni, a tanszék "fészkéből" látni ezt a világot, viszont jó lenne lendülni, lendíteni előre. De a kezdeti bizalmatlanság enyhült - a Portál kapcsán is: ez is lehetőség az "együttnyüzsgésre", az együttműködésre.

Vita consecrata

2009-01-31T19:20:00.005+01:00

1997 óta február 2.-a a megszentelt élet napja. Ezt a körlevelet ugyan már egy évvel ezelőtt tette közzé az MKPK, aktualitása viszont örök.

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Folytatás itt..

A technika csodái

2009-01-30T12:14:00.002+01:00

Your Majesty, I'm a vulgar man, but I can assure you, my music is not.

2009-01-28T12:53:00.005+01:00

Két barátom elhívott tegnap egy koncertre az MMIK-ba: Paul Badura-Skoda és a Prágai Kamarazenekar játszott Mozart-műveket: az A-dúr zongoraversenyt, C-dúr zongoraversenyt és a C-dúr (Jupiter) szimfóniát. Nem ismertem őket korábban a művészeket, a műveket pedig csak egészen felületesen.
Badura-Skoda engem, a lelkes laikust teljesen lenyűgözött. Csak a színpadra kellett lépnie ahhoz, hogy megteremtődjön az az atmoszféra, ami aztán az egész koncertet uralta. Talán igaza van Mesterházi Gábornak, van ebben valami magamutogatás, valami charmeurség, de pont ez a varázsos, pont ez mozarti. Kezdetnek eljátszották a zenekarral a Happy Birthdayt, majd magyarázandó hozzáfűzte: "Mozart's birthday today" :)
Megünnepeltük Mozart születésnapját, akárhogy is legyen, szerintem ő is mosolyoghatott, ahogy az idős mester is. Fantasztikus előadás volt.

Your Majesty, I'm a vulgar man, but I can assure you, my music is not.

Tíz éve...

2009-01-25T19:40:00.006+01:00

Ritusss emlékeztetett rá.

"Tíz évvel ezelőtt ezen a napon, ebben a percben egy szempillantás alatt változott meg egy csomó ember élete. Tizedik éve van, hogy ezen a napon mindazok, akiket ez érintett, talán egy kicsit csendesebbek, talán egy pillanatra meg-megállnak. Akárhova kerültek is azóta." (Kaptárlakó)

Még csak tizenegy voltam akkor, de sok mindenre emlékszem. Különösen arra a gyakorlatra, amit az akkori "nagyok" mutattak be néhány hónappal később az akkor elhunyt edzőtársra emlékezve. Aztán a tablók a suliban - a kosztümös, elegáns fekete-fehér arcképek között itt-ott feltűnik egy-egy elkapott, talán kiránduláson, táborban készült felvétel azokról, akikről már nem készülhetett végzős tablókép, mert nem érhették meg az érettségit.

"Ezerkilencszázkilencvenkilenc január huszonnegyedikén délután egy nagy csoport Ausztriában síelő diák életébe szólt bele a felelőtlenség és a balszerencse, mikor megtörtént a magyar közlekedés történetének legtragikusabb buszbalesete. Tizennyolc fiatal fiúnak és lánynak az élete ért véget egy stájer kisváros, Deutschlandsberg mellett, amely kisvárosról addig még csak nem is hallottunk. Mindenesetre a város nevét sokan megtanultuk aznap - és nem is nagyon fogjuk már elfelejteni." (Kaptárlakó)

Esztergomban jártunk

2009-01-23T21:28:00.003+01:00

Esztergom

A falevélrugdosás nem veszíti funkcióját akkor sem, ha nincs falevél - Esztergom jó hely. :) Köszi Gergő!

Könyves fogadalmak

2009-01-22T21:58:00.003+01:00

Nem, nem teszek újévi fogadalmakat - nem merek tenni, mert tudom, hogy nem tartanám be. (A BIT-ben megígértem, hogy ugyanennek a könyvtárnak az ötlete nyomán elveszítek egy könyvet, és nem tettem meg - még mindig, ezer bocsánat. Ha ezt Metaflora tudná, hajjajj...) Mindenesetre ez a lista megfontolandó, az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár blogján találtam.

Ebben az évben…

Újraolvasok egy könyvet, amit imádtam gyerekkoromban.

Végre elolvasom azt a kötelezőt, amit kihagytam a gimiben.

Keresek egy verseskötetet, és hangosan felolvasok belőle.

Eltöltök egy órát a könyvtárban céltalan böngészéssel.

Elolvasok egy könyvet, melyet a születésem évében írtak.

Készítek egy fórumot, ahol feljegyzéseket írhatok az elolvasott könyvekről és folyóiratokról.

Összeállítok egy listát a számomra kedves emberekből, akiknek elküldöm gondolataimat a könyvekről - kedvencek, friss olvasmányélmények és hasonlók.

Elolvasok egy könyvet egy kisgyermeknek.

Összeszedem pár barátomat, akikkel hangosan felolvasunk egy színdarabot.

Elolvasok egy könyvet a városunk történetéről.

Kiolvasok egy könyvet, melyet velem teljesen szemben álló politikai oldalról publikáltak.

Elolvasok egy könyvet egy olyan helyről, ahol még sohasem jártam.

Újraolvasok egy olyan könyvet, melyet nem értettem, amikor 18 voltam.

Kiolvasok egy nem amerikai szerző által írt könyvet.

Megkérek egy könyvtárost, hogy mutasson nekem néhány nyomtatott és elektronikus, olvasóknak szóló forrást.

Innen indult.

A hármas és a négyes kimondottan rokonszenves. A tizenhármas mutatja, hogy fiatal vagyok még. :-) :-)

...

2009-01-21T20:36:00.006+01:00

The End

2009-01-21T20:12:00.008+01:00

Vége, vége a félévnek - hála Istennek; ez most nagyon kemény volt, nagyon elfáradtam. Úgyhogy ma este: tévé, csoki, bögretej és a műkorcsolya Európa-bajnokság Helsinkiből: igen, tudom, nem kell túl sok a boldogságomhoz ;)

Jöhet a tavasz! :)

A tegnap este eredménye még, hogy rendet tettem a könyvjelzőimet, a delicious nem is olyan rémisztő, mint vártam :)

Miserere

2009-01-17T17:05:00.002+01:00

Miserere mei, Deus: secundum magnam misericordiam tuam.
Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dēlē iniquitatem meam.
Amplius lavā me ab iniquitate mea: et a peccato meo mundā me.
Quoniam iniquitatem meam ego cognōscō: et peccatum meum contra me est semper.
Tibi soli peccāvī, et malum coram te fēcī: ut iustificeris in sermonibus tuis, et vincās cum iudicaris.
Ecce enim in inquitatibus conceptus sum: et in peccatis concepit me mater mea.
Ecce enim veritatem dilexisti: incerta et occulta sapientiae tuae manifestasti mihi.
Asperges me, Domine, hyssopo, et mundābor: lavābis me, et super nivem dēalbābor.
Auditui meo dabis gaudium et laetitiam: et exsultabunt ossa humiliata.
Averte faciem tuam a peccatis meis: et omnes iniquitates meas dele.
Cor mundum crea in me, Deus: et spiritum rectum innova in visceribus meis.
Ne proiicias me a facie tua: et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.
Redde mihi laetitiam salutaris tui: et spiritu principali confirma me.
Docebo iniquos vias tuas: et impii ad te convertentur.
Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meae: et exsultabit lingua mea iustitiam tuam.
Domine, labia mea aperies: et os meum annuntiabit laudem tuam.
Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique: holocaustis non delectaberis.
Sacrificium Deo spiritus contribulatus: cor contritum, et humiliatum, Deus, non despicies.
Benigne fac, Domine, in bona voluntate tua Sion: ut aedificentur muri Ierusalem.
Tunc acceptabis sacrificium iustitiae, oblationes, et holocausta: tunc imponent super altare tuum vitulos.

Molyolok

2009-01-13T20:20:00.007+01:00

Lett egy ilyen: moly.hu

Az ötlet Nagy Bencétől származik, aki így ír a Moly blogján az ötletről:

"Kiköltöztünk vidékre. Még szeptemberben. Mindössze fél évre, és a vidék korántsem valamilyen távoli települést jelent, hanem Rákospalotát. A házak alacsonyak, az udvaron kutyák, és nem messze tőlünk áll meg a busz, amellyel naponta legalább másfél órát utazom. Úgyhogy ismét van időm olvasni. Mármint rendes könyvet.
A Moly ezért elsősorban a saját igényeimet elégíti ki. Kiderítem, hogy melyik lesz a következő regény, amelyet a kezembe veszek. Egyszerűen begyűjtöm az információkat, hogy a barátaim és az ismerőseim miket olvasnak. Mégpedig ezen a játszótéren. És persze remélem, mások is így tesznek… Bevezetőnek elég ennyi."
És te? Mit olvasol éppen?

És mit csinál a lustálkodó, koncentrálni képtelen diák a vizsgaidőszakban? Kapva kap az ötleten és molyolni kezd. :) Sok régi könyv előkerült, mint a Kincskereső kisködmön vagy a Mosó Masa mosodája (hogy untam ezt, amikor ebből tanulgattunk az olvasást anno...), de újabbak is, mint a Nem trappolok tovább Polcz Alaine-től, vagy Robert Fulghum számomra már klasszikus életvezetési tanácsadója. Ezt a könyvet pedig ma vettem :)

Szóval hajrá! :)

Én itt vagyok: kamanvera

Csodálkoztam

2009-01-09T15:58:00.005+01:00

Képzeljétek, fagy a Duna! :-) Ma a Szabadság-hídon mentem át villamossal (bizony! ezen még sokáig csodálkozni fogok, olyan szép lett), és láttam, hogy a folyón lefelé jégtáblák úsztak, az úszó jégtáblák között pedig sirályok úsztak. :-) (Nekem lefagyna a lábam a helyükben.) És csillogott minden, sütött a nap, csudaszép volt. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép...

Sárától

2009-01-08T21:23:00.006+01:00

"Kevésben hűnek lenni nagyon nehéz. A hősies, nagy dolgokra mindig hajlamosabbak vagyunk. S ez érthető is, mert maga a nagyság lendít előre, erőt ad arra, míg a kis dolgok mellett elmegyünk, észre sem veszzük, nem tartjuk fontosnak. Mennyit pazarlunk el így! Mennyi alkalom van a kevésben való hűségre, és hogy pazarlom az alkalmakat!"

"Igen, mikor mások iránti szeretetem nagy és féltékeny, akkor az Irántad való szeretetem kicsi és pislogó. Igen, mikor magammal vagyok eltelve, mikor úgy eltelek bánattal, nyomorúsággal és szenvedéssel, hogy folytonosan azt nyögöm (s ezzel is magamra akarom hívni, vonni a figyelmet), akkor Irántad való szeretetem pislog, alig-alig lobban. (...) Égő lámpás az égő szeretetet. És nem holnap, nem holnapután, nem délután, nem későbben, hanem azonnal, most azonnal megindulni."

"A legkisebb cselekedettel, istentiszteletet, istenszolgálatot végzek."

(Salkaházi Sára)

Szentek

2009-01-08T21:13:00.006+01:00

"Nem mi választjuk a szenteket, hanem ők választanak minket." (Ephraim testvér: Kései esők)

Ők azok, akik vigyáznak rám: Salkaházi Sára és Lisieux-i Kis Szent Teréz.

Vízkereszt

2009-01-05T20:08:00.005+01:00

Megtaláltam a negyedik király legendáját, amit már nem először hallok Vízkereszt táján.

Most egy kicsit negyediknek érzem magam.

Egy régi orosz legenda egy negyedik királyról is mesél, aki a másik három királlyal együtt indult útnak. Edzard Schaper ezt a legendát használta fel és öntötte mesterien formába.

A negyedik király három csillogó drágakövet vitt ajándékul az isteni Gyermeknek. A négy közül ő volt a legfiatalabb, az ő szívét égette a legperzselőbben a vágy. Az úton haladva egyszer csak egy gyermek zokogását. A földre pillantva "egy fiúcska feküdt előtte a porban, gyámoltalanul, mezítelenül, öt vörös sebből vérezve. A gyermek szokatlanul idegen, gyenge és tehetetlen volt, az ifjú király szívét mély szánalom töltötte el iránta". Felemelte és visszalovagolt vele a faluba, amelyet épp csak az imént hagyott el. A gyermeket senki sem ismerte, ezért keresett neki nevelőanyát, és odaadta neki a ritka drágakövek egyikét, hogy a gyermek élete biztosítva legyen, aztán tovább folytatta útját. A magára hagyott gyermek érzékennyé tette a világ bajai iránt. Egy városon áthaladva halottas menet jött vele szemben. Családapát temettek. Az anyára és gyermekére rabszolgasors várt?Odaadta nekik a második drágakövet.

Útját folytatva a csillagot szem elől téveszti. Kétségek közt gyötrődik: vajon hűtlen lett volna elhivatottságához? De a csillag egyszeriben újra feltűnik. Idegen, háború dúlta országokon át vezeti. Az egyik faluban katonák férfiakat terelnek össze, meg akarják őket ölni. A harmadik drágakövön megváltja életüket. A csillagot nem látja már. Koldusszegényen járja az országokat és segíti a bajbajutottakat. Egy kikötőbe érve egy családjától megfosztott, gályarabságra ítélt apa helyett vállalja a gályarabok sorsát hosszú évekre, eközben lelkében a csillag újra felkél. A belső fény egyre jobban átjárja, megnyugtatva lelkiismeretét, hogy mégiscsak a helyes úton jár. A gályarabok és feletteseik megérzik különös mivoltát, szabadon bocsátják. Álmában ismét megjelenik a csillag és hangot hall: "Siess! Siess!" Útnak indul az éjszaka kellős közepén. A fényes csillag egy nagy város kapujához vezeti. Egy nagy tömeggel a Koponya-hegyre érkezik, ahol három kereszt áll. A középső kereszt felett az őt vezérlő csillag ragyogott. A kereszten függő ember látványa nagyon megindítja, aki olyan volt, hogy minden fájdalmát, kínját átérezte, de könyörületességét és szeretetét is. Szöggel átvert kezei meggörbültek. Ezekből a keresztre feszített kezekből sugarak áradtak. A királyt egyszeriben villámcsapásként sújtotta a felismerés: "Zarándok életem céljához értem. Itt függ a kereszten az emberiség Királya, a világ Üdvössége, aki után vágyakozva emésztettem magam, akivel minden megterheltben és megfáradtban találkoztam." A király a kereszt alatt térdre hull. Széttárt kezeibe három piros vércsepp hullik. Ragyogóbbak a három drágakőnél. Amikor Jézus felkiáltva kilehelte lelkét, a király holtan esik össze. "Halálában arcát az Úr felé fordítva olyan fénylő volt, mint a ragyogó csillag."

Mindig meghatódom, amikor ezt a legendát olvasom. Talán neked is mond valamit Karácsony titkáról. Gyakran egy csillag ragyogásától nem látsz eleget. Sötétség lakik benned. Kételkedsz, vajon helyes úton jársz-e. Ha az életre, Istentől bátorítva, az utadat szegélyező emberekre hagyatkozol, ha szánalommal telt vagy, úgy egy napon benned is felragyog a csillag, és az Istengyermeket minden emberi arcban megtalálod, akikhez odafordulsz, és akiknek vágyaira megfelelsz.

Anselm Grün

Pinczési Judit: Üveg

2008-12-30T12:15:00.004+01:00

Lassan járj, Kereső.
Itt nincs Nap,
nincs virradat,
csak szalmacsend és letakart
dunsztosok uborkapillantása.
Aztán egy sor ribizkelekvár,
bodzaíz átpréselve a duzzadó nyárból,
s a pókháló mögül egy kicsi rés,
melyen ha áthatol,
már nem távozhat a száj,
föléhajol,
mézébe tapad.

Év-vég címszavakban

2008-12-30T11:47:00.009+01:00

beszélgetések. szeim. mátraverebély. gyerekhét. túrák. egyetem. munka. együtt. állatkert. kirándulások. lelkigyakorlatok. biciklizés. tollas. ölelések. kápolna. gyerekek. közösségek. barátok.

csakazértis. Magasságok. öröm. több élet. élet. állapot.

Duna. fehér égbolt. köd. hideg.

Nehéz magamról írni, ahogyan nehéz összegezni egy olyan évet is, mint az idei. Olyan érzés, mint amikor futni indulsz, látod magad előtt a távot, de nem érzékeled igazán. Nórival futottunk az augusztusi edzőtáborban: ez a gyengém, nem megy jól, de Nóri azt mondta, mellettem marad. A táv harmadánál legszívesebben feladtam volna, de ő mutatta, nézd, így vedd a levegőt, húzd ki magad, lendítsd a kezed - együtt lefutjuk. Ez az év ilyen volt. Mindig volt mellettem valaki, aki mutatta: most végy nagy levegőt, menj tovább. Húzd ki magad.

És micsoda év volt! Tavaly azt mondtam: jó, hogy ennek épp most van vége. Idén tele vagyok hálával, mert annyi mindenért lehet hálásnak lenni.

Nem tudok jól írni, nem tudom, mit és hogyan kellene leírnom ahhoz, hogy el tudjam mondani azt, hogy köszönöm.

Ez egy jó év volt.

Gyermek születik...

2008-12-22T20:51:00.000+01:00

Mert így szerette a világot.

"A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete." (Iz 9,1-6)

nyári emlék

2008-12-18T15:59:00.001+01:00

Mikor már kezdtem belefáradni a tanulásba, elővettem az augusztusi mátraverebélyi fényképeket: íme az eredmény. Milyen jó volt...!

Polcz Alaine: Mese a kutyáról - akit mindig kértek

2008-12-18T15:46:00.000+01:00

Volt egyszer egy asszony. Nem is asszony volt, hanem ember. Illetve maga sem tudta és így senki sem, hogy ember-asszony vagy lány. Néha azt hitte, hogy öreg, máskor meg azt, hogy gyermek. Azt sem tudta pontosan, mikor született. És ezért azt sem, hogy hány éves. Mások sem. Aztán rájött, hogy ez nem is fontos.

A nevével is volt valami baj. Sok neve volt. Sok vezetékneve és keresztneve. Változtak a nevei. Ezért aztán minden nevére hallgatott, csak éppen nem tudta, hogyan szólítsa meg önmagát. Mindenki hívja valahogy magát. Ha már nem hívja – akkor nem is kell, hogy neve legyen. De ez nem számított sokat, mert nem vesztette el az énjét. Talán azért, mert sohasem kereste. (Sok én-t nézett, és így nem törődött azzal, hogy az övével mi van.)

A kutyát, azt mindig akarta. Vágyott utána. Már gyermekkorában. Akkor csak macskája lehetett, de azt éjszakára mindig ki kellett dobni. Elbújtatta a paplanja alá. Hiába. A macska is bújt, ahova csak bírt, egyszer egy vázába, - de ott is megtalálták.

És mikor jött a háború, kapott egyszerre 16 kutyát. Elbújt a kutyákkal a hegyekbe, és azt hitte, megmenekül. De utolérték a katonák.

Megölték a kutyákat és a lányt: ember lett belőle. (Azt hitte.)

Egy kicsi sárga dakszli megmaradt. A nyomjelző lövedékektől félve menekültek, kúsztak az erdőn át, míg a faluba értek. Egy borospincében, ahol már nem voltak hordók, megbújtak. Az asszony a kutyát a kabátja alá rejtette. Senki sem tudta, hogy vele van. Nem is engedték volna.

Kint folyton lőttek, háború volt. Nagy hó, a tankok sarat csináltak belőle. Éheztek kint a katonák, a pincében az emberek. Fáztak. A kutya melegítette őt, és ő a kutyát. Egyek voltak.

Egyszer csak felfedezték, és el kellett vinni. Messzire, jó házba került. Tejet is adtak neki. De többet nem evett, nem ivott.

Mikor az asszony, aki ember lett, elment hozzá – egyszer, amikor nem lőttek -, a kutya elfordította a fejét. Olyan nagyon szerette, hogy nem akarta megismerni. Az asszony-ember sírt és könyörgött, letérdelt előtte a hóba. De a kutya kitért, elment mellette.

Akkor az asszony-ember, aki lány volt, egyedül maradt. De még élt, noha többször majdnem meghalt.

Aztán találkozott egy másik emberrel. Már béke volt. Többé nem volt egyedül. (Egy darabig.) Az ember megírta a kutyát és az asszony. De másként. Ettől másként is lett minden. Két kutya lett és két ember.

Most az asszony nem tudta, hogy melyik ember volt ő, és melyik a kutya.

Végül a kettőből, a négyből lett egy harmadik.

Sok év múlt el, és mindig minden évben a születésnapján – amit nem tudott pontosan – kért egy kutyát. Vagy egy mesét a kutyáról. De a mesét sem kapta meg.

Amikor úgy érezte, hogy már be kell fejezni, maga írta meg a mesét a kutyáról, ami mindig kért.

Miklósnak, 1979-ben, a születésnapjára.

Ezt a mesét, úgy látszik – a dátum szerint – 1979 ben írtam Miklós születésnapjára. Nem emlékeztem rá. Elfelejtettem. A kéziratok között találtam.

Csodálkozva nézem: az életem története.

(Polcz Alaine: Asszony a fronton)

Minden egyszerű dalban

2008-12-11T21:08:00.000+01:00

Volt egy idő, amikor sokat hallgattam, mostanában nem szeretem annyira Ákos dalait, erre viszont rátaláltam újra.

Karácsony előtt...

2008-12-11T20:34:00.002+01:00

...vásárlás után.

A karácsonyi vásár még nem elegendő ok arra, hogy karácsonyi hangulata legyen az embernek, sőt. Tulajdonképpen simán el lehet menni az ünnep mellett anélkül, hogy arra gondolnánk, aki megszületett. Meg kellene tanulnunk igazán ünnepelni. És várakozni is, nemcsak ökörsütősen, harsányan, fényesen - kell a csend is. (nekem legalábbis...)

A város gyönyörű! Itt a ma este készült látkép:

A Duna egyébként mindig elvarázsol, különösen reggelente az egyetemre menet. Rácsodálkoztatok már? Talán még nem éltem eleget a fővárosban ahhoz, hogy "megszokjam", megunjam a látványát. Minden reggel más - hol kék, hol szürke, hol zöld, néha ragyog a napfényben, néha szinte elveszik a ködben: nagyon szeretem.

Itt a hétvégi lelkigyakorlatunkról egy klip, köszönet érte és a szervezésért Katának!

életjel

2008-12-08T20:24:00.000+01:00

Nem sokkal vagyok az idei adventi ifjúsági lelkigyakorlat után. Nagyon jó tapasztalat volt, de a fáradtságom, a feszültségeim nem tűntek el. De bár fáradt vagyok, nagyot lendített rajtam előre ez a hétvége az adventi várakozásban. És sok klassz embert megismertem, kellett volna még néhány nap ahhoz, hogy egy kicsit összerázódjunk.

No, de vissza a munkához.

Rónay György: Advent első vasárnapja

2008-11-30T22:33:00.001+01:00

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,

tudhatjátok, hogy közel van a nyár.

Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg

korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,

álmunkból kelni itt az óra már.

De ha hozzám jössz, pedig megüzented,

angyalod mégis álomban talál.

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;

Nem voltál rest naponta jönni hozzám.

Ajtóm bezártam. Ágam levetett.

Éjszakámból feléd fordítom orcám:

boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!

Szüless meg a szívemben, Szeretet!

hallgattam

2008-11-30T22:29:00.000+01:00